A Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) támogatásával működő klubban világnagyságok egész sora fordult meg az elmúlt több mint két év során. Így többek között Buzánszky Jenő, Dömötör Zoltán, dr. Török Ferenc, Rózsavölgyi István, Földi Csilla, Balczó András, Magyar Zoltán, Varga János, Kamuti Jenő, Móna István, Igaly Diána, Faragó Tamás, Németh Angéla és Martinek János is vendégeskedett az Esztergom közeli, a Duna mentén épült háromezres településen.

- Bár a mai sporttal már nincs túl sok kapcsolatom, de így is természetesnek tartottam, hogy elvállaljam a felkérést - válaszolta az egykori sikereit a Csepel színeiben arató kiválóság, aki később a vívószakosztály életét egyengette. - Egyébként tehetséges labdarúgónak indultam, tizennyolc évesen már a Csepel felnőtt tartalék csapatában is pályára léphettem. Ha nem jön közbe 1954-ben egy sérülés, alighanem végleg a labdarúgók között maradok - emlékezett a hetvenharmadik évében járó sportember.

- A két hónapos edzéskihagyás alatt azonban elhagyta első szerelmét, a labdarúgást.

- Konkrétan Benedek Ferenc, a „Főnök” személyén keresztül történt, aki már ismert a labdarúgóktól. Lecsapott rám a kényszerpihenő idején, elcsábított a háromtusázókhoz; a csepeli MHSZ lőterén először kétszer öt töltényt adott a kezembe. Mivel otthon volt légpuskám, így nem volt „vadidegen” a lövészet számomra. A tíz töltényből elért 88 kört követően megkérdezte:tudok-e úszni? Az igenlő válaszomat követően a következő hétvégén, Szegeden már elindított egy háromtusa vetélkedőn. Öt évvel később, a római olimpián kétszer is a dobogó legfelső fokára állhattam...

- Ha a mai öttusát összehasonlítja a 40-50 évvel korábbival, Németh Ferenc mit tart a legfontosabb különbségnek?

- A televízió műsorok kedvéért az öt napos versenyt átállították egy naposra, ami egészen más mint a régi. Ami pedig a lovaglást illeti, hát az akkori tereplovaglás és a mai akadályverseny között ég és föld a különbség. Aki nem ismeri mindkét változatot, nem hiszi el, mennyivel nehezebb volt akkoriban teljesíteni a lovaspróbát.