Horváth Viktor szerint a legnagyobb probléma egyértelműen a sérülése volt, ami már a felkészülésre is rányomta a bélyegét.


„Sajnos, a budapesti vb-n elszenvedett izomrost-szakadásom miatt sem a felkészülésem, sem a vívásom nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Aztán a legrosszabbkor jött az idegbecsípődés, s ekkor még az is elképzelhető volt, hogy el sem indulok a játékokon.

„Erre végül nem került sor, versenyezhettem, mi több, a lovaglás előtti hetedik helyezéssel nem lehettem elégedetlen. Majd leestem a lóról, s odalett minden. Sajnálom.”



Vörös Zsuzsától igazán sokat várt a közvélemény, már csak azért is, mert aténi diadala révén címvédőként indult. Ennek ellenére óriási csalódást okozott, bár, ha visszanézzük az utóbbi évek eredményeit, talán nem is számíthattunk többre vele kapcsolatban.


„Egyszerűen rossz napot fogtam ki, más mentséget nem találok. Hiába voltam tele
önbizalommal, most ennyire futotta. A lövészet még jó volt, a vívás nem annyira, az úszással nem volt gond. Ahhoz képest, hogy a lovakkal mindig pórul járok, most egy szót sem szólhatok, hiszen a négy verőhibám a legjobbnak bizonyult ezzel a lóval.”


A mindössze két éve öttusázó Gyenesei Leila teljesítménye viszont dicsérendő.


„Úgy érzem, nincs okom a panaszra, sőt a lövészettel és a vívással elégedett vagyok. A lovaglás sem volt rossz, egyedül az úszásnál van hiányérzetem, mert rosszul fordultam, ami miatt jelentős hátrányba kerültem. A futópálya viszont nem tetszett, a sok kacskaringó nem az én világom.”