Ez lenne tehát a sokszor megcsodált magyar öttusa sport pekingi bizonyítványa. Bizony sok sikeres pótvizsgára lesz szükség, hogy elhiggyük: azért ennyire még sem vagyunk rosszak. Igaz, kudarcként kellett már azt is felfogni , ami a nyár elején a budapesti világbajnokságon történt. Javítást ígértek a sportág vezetői Pekingben, de itt az derült ki, hogy egy ideig csak Balogh Gábor nyolc évvel ezelőtti ezüstérméből, és Vörös Zsuzsanna athéni győzelméből élhetünk. Már ami az olimpiai szerepléseinket illeti.

- Ma semmiképpen sem tudtam többet kihozni magamból, sajnos csak ennyire futotta - ezzel kezdte a nyilatkozatát a négy éve utcahosszal olimpiai bajnokságot nyert Vörös Zsuzsanna. - Rossz napot fogtam ki, tegnap biztos jobb lettem volna és holnap is másképpen alakulnának a dolgok. Ezt a döntőt viszont augusztus 22-én rendezték meg és a sorrenden már senki sem változtathat. Nem vigasztal, hogy nem csak én voltam az, akinek nem ment. A kétszeres világbajnok francia Cazé kilencedik lett, a titkos esélyemként emlegetett egyiptomi Medany pedig a nyolcadik. Az én sorson az igazat megvallva már a vívásban megpecsételődött. A kezdésénél sem voltam túl magabiztos, később pedig nagyon fontos csörtékben veszítettem, ráadásul ennek a nagyon rossz teljesítménynek nem tudom az okát.

- A lovaglás előtt még reménykedtél?

- Egy tökéletes lovas teljesítmény valamit még javíthatott volna a helyzetemen, de volt négy verőhibám, és ezzel el is dőlt minden. Furcsán éreztem magamat, amikor felötlött bennem, hogy hol tartottam és mire készültem Athénben a lovaglás után. Kevéske vigaszt jelent, hogy a most nem két, hanem három fordulós lovaglásban azzal a lóval, ami nekem jutott, két versenyzőtársam is rosszabbul teljesítetett. Most még az sem lehet a magyarázat, hogy rossz hátast sorsoltam magamnak, mert a kalapba nem is én nyúltam.

- De ugye nem akkora az elkeseredés, hogy...?

- Nem vagyok mai gyerek, de még nem öregedtem ki az öttusából. Most csak azt tudom mondani, hogy hosszú pihenőnek kell következnie, hosszabbnak a szokásosnál. Aztán majd újra edzésbe állok, és az edzőmmel együtt eldöntöm, hogy milyen célokat tűzhetünk ki és milyen magasra szabad állítanom magam előtt a mércét.