A nyár elején nevezték ki sportminiszterré - egyéb más intézmények irányí-tása mellett -, különleges szerepben készül a pekingi játékokra. Ugyanis lánya, Leila rajthoz áll a női öttusaversenyen. Gyenesei István sokadik olimpiájára készül, előzőleg a MOB elnökségi tagjaként, majd a szervezet alelnökeként gyakori vendég volt a nyári és téli játékokon, ám a kínai fővárosban eltöltendő néhány nap más lesz, mint a korábbiak. Egyrészt a magyar sport első embereként képviseli hazánkat, másrészt gyermekéért is szorít majd az öttusaversenyen. Ugyanis 22 esztendős lánya a női öttusaversenyen szerepel majd. Az Alba Volán-Bericap sportolója második olimpiáján indul, 2006-ban, Torinóban a téli ötkarikás játékokon próbált szerencsét sífutásban. Ezúttal öt számban kell helytállnia.

- Többen említették, erre még nem volt példa az olimpiák történetében, hogy a sportminiszter lánya induljon az olimpián. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy van több mint 170 csodálatos fiatal, akik missziót töltenek be, hazánkat képviselik a sportvilág legnagyobb rendezvényén. Ha pedig köztük van a miniszter lánya, az külön boldogság - mondja Gyenesei István.




- Sportvezetőink többsége Peking kapcsán hat aranyat, hat ezüstöt és hat bronzot vár. Ön is így kalkukál?


- Furcsa ország vagyunk, mi nem tudunk másban gondolkodni, csak érmekben. Itt senki sem mondja, hogy egy negyedik vagy ötödik helynek is örülne. Meggyőződésem, vannak országok, ahol örömünnepet ülnének, ha a sporto-lójuk a negyedik, ötödik, hatodik helyen végezne. Mi kétségbe vagyunk esve, ha nem aranyat nyer valaki, hanem csak ezüstöt. De nem akarok kitérni a kérdés elől, azon sem lepődnék meg, ha csak három aranyérmünk lenne, de azon sem csodálkoznék, ha tíz. Ha muszáj számot mondanom, én a hetest favorizálom. Egyébként az ezüstök száma az aranyaktól függ, ugyanis a legfényesebb medál csökkenti az ezüstöket, minél több van az egyikből, annál kevesebb a másikból. Ha valaki aranyat nyer, az óriási dolog, ha csak második, azonnal felvetődik: elbukta az aranyat vagy megnyerte az ezüstöt?




- Mit gondol, az éremtáblázaton az első tizenöt között végezhetünk, ahogy eddig?


- Nem lehet tudni, hogy a rendezők mit tartanak otthon. Ne feledjük el az amúgy mosolyogtató mondásukat, hogy aranyat az országból nem engednek ki. Nagy kérdés, hogy azokban a számokban - kajak-kenu, vívás - mennyire lesznek erősek, amelyekben mi hagyományosan aranytermelők vagyunk. Meglepetések mindig vannak, ki gondolta volna, hogy egy hatszázezres ország, Montenegro nyeri vízilabdában az olimpia előtti utolsó jelentős eseményt, az Európa-bajnokságot. Mindig találunk, s mindig veszítünk aranyat. Ha az első tizenötben végzünk, óriási dolog lesz. Úgy gondolom, minden forrást biztosítottunk az eredményes felkészüléshez. Bár hozzáteszem, a pénzből soha nem elég. S ez a sportban is igaz, sőt, ott talán hatványozottan. Úgy gondolom, a kormányzat és a szponzorok elegendő összegeket juttattak.




- A lánya a május végi budapesti világbajnokságon hatodik lett. Ezúttal milyen helyezéssel lenne elégedett?


- Tisztességes helytállást várok. A munkát becsülettel elvégezte. Azért kezdett két és fél éve öttusázni, mert céljai voltak ebben a sportágban. A vb-n elért hatodik hely után az Európa-bajnokságon egyéniben a kilencedik helyen végzett, megerősítette, hogy ott van a nemzetközi élmezőnyben. Az első tízbe várom, ha teljesíti, elégedett leszek.




- Kizártnak tartja, hogy dobogóra lépjen?


- Az öttusában bármi megtörténhet. A mezőny ismeretében az is nagy dolog lenne, ha a hat közé kerülne, tehát pontszerző lenne. Az, hogy valaki hol végez, nem csak a saját teljesítményétől függ, hanem természetesen az ellenfelektől is. Persze a teljesítmény is döntő: miként lő, hogyan vív, milyen lovat húz, s mennyire fut jól. Ha remekel az utolsó tusában, felfuthat a dobogóra, de lecsúszhat a középmezőnybe is.




- Amikor a lánya kieszelte, hogy szakít a téli sportokkal, mit szólt hozzá?


- Örültem. Előzőleg is biztattam, hallgasson azokra, akik az öttusa felé csábítják. A lányom fiatal kora ellenére erős egyéniség, ha valamit eldönt, azt végre is hajtja. Amíg ő el nem határozta, hogy abbahagyja a sífutást, addig hiába próbálta bárki is meggyőzni a váltás előnyeiről. Triatlonozott, közben kiegészítő sportágként duatlonozott, aquatlonozott. Volt egy nagyon komoly autóbalesete, triatlonedzésen elütötte egy autó. Ezt mintegy égi jelként értékelte, akkor határozta el, hogy a folytatásban inkább az öttusát részesíti előnyben. Közben - az öttusát megelőzően, illetve az arra való felkészülés jegyében - sífutni kezdett, külföldi edzőtáborokra ment, csapattal készült. Kivívta a torinói szereplés jogát sífutásban. A játékok végeztével - én is jelen voltam az olasz nagyvárosban, tehát láttam az ötkarikás bemutatkozását - határozta el, hogy a modern pentatlon következik, azóta csak ez lebeg a szeme előtt. Élete első öttusaversenyén tavaly februárban indult, rohamosan javultak az eredményei, idén váltóban világbajnok lett.




- Ön vélhetően ezúttal is ott szurkol majd a lelátón. Amúgy hány napot tölt majd a kínai fővárosban?


- Kétszer leszek kint, a megnyitón én képviselem a kormányt, négy napot töltök Kínában. Aztán egy hétre hazajövök. Augusztus 18-án térek vissza és maradok a zárásig. Az öttusaversenyen szeretnék ott lenni, mint ahogy a többi magyar sportoló viadalain is. Ez lesz a hetedik olimpiám, két télin - Nagano és Torino - és négy nyárin vettem részt, korábban négy éven át voltam MOB-alelnök, tizenhat éven át pedig az elnökség tagja. A jelenlegi ciklusban csak MOB-tag vagyok.




- Két hónapja látja el feladatát. Könnyebb vagy nehezebb a dolga, mint arra előzőleg számított?


- Én nem gondoltam semmire. Ugyanis nem tudom, milyen többségi kormány tagjának lenni, én kisebbségi kormányba kerültem bele. Ez olyan, mint amikor valaki vakon születik, az nem tudja, mit vesztett azzal, hogy nem látja a színeket. Én ezt kaptam, ebből igyekszem kihozni a legtöbbet. Az elmúlt két hónap megerősített abban, hogy érdemes volt belevágnom. A miniszteri poszttal nem csak a sport irányítását kaptam meg, ide tartoznak az önkormányzatok, a turizmus és a katasztrófavédelem is. Mindegyik nagyszerű feladat, lehet alkotni. A sport talán a legnehezebb, ugyanis itt nem elég a realitásokból kiindulni, itt mindenkinek különleges lelke, érzelemvilága van.