Sheila Taormina az 1996-os atlantai olimpián az amerikaiak 4x200-as gyorsúszó-váltójával lett aranyérmes, de 27 évesen úszóként már nem építhetett fel nagy karriert, és a triatlonra váltott. A futás és a kerékpározás is jól ment neki, mert a sydneyi olimpián pontszerző, hatodik lett. Négy év múlva, Athénban azonban be kellett érnie a 23. hellyel, így új kihívások után nézett. Bár addig a lövészet, a vívás és a lovaglás teljesen ismeretlen volt számára, 2005-ben úgy döntött, hogy belekóstol az öttusába. Amint a történtek mutatják, jól tette. Egy hónapja nem jött el a budapesti vb-re, de a kvalifikációs világranglistán olyan jól állt, hogy több pontra nem is volt szüksége, megszerezte az olimpiai kvótát.

Az Egyesült Államokat a pekingi öttusaversenyeken a nőknél a 16 éves Margaux Isaksen és a 39 esztendős Sheila Taormina képviseli, előbbi az amerikai olimpiai csapat egyik legfiatalabb, utóbbi az egyik legidősebb tagja lesz. Ám Taorminát egyáltalán nem feszélyezi a kora: "Meg akartam cáfolni két paradigmát. Sokan úgy gondolják, legalább tíz év kell ahhoz, hogy valaki egy sportágban magas szintre jusson; nos, ez nem igaz. Mint ahogy az se, hogy 39 évesen már nem lehet új dolgokat tanulni. Azt persze azt elfogadom, hogy ha valaki 36 évesen úgy akarna kijutni úszóként az olimpiára, hogy addig még medencét sem látott, akkor azt őrültnek nézik, de esetemben azért nem erről volt szó" - szögezi le Taormina, aki sokak szemében máris minden idők második legnépszerűbb amerikai öttusázója. Mert az első azért a legendás George S. Patton tábornok (a II. világháború hőse az 1912-es stockholmi olimpián ötödik lett, de előrébb is végezhetett volna, ha a versenybírók elhiszik az egyébként kiváló céllövőnek, hogy a lőlapján levő egyik lyukon két golyó ment át).

Taormina kezdetben a lövészetet otthon, a garázsában gyakorolta, amikor senki nem látta, és viszonylag tűrhetően elsajátította. Legutóbb a madridi Világkupán a 174 körös eredményével a középmezőnyben végzett. Az úszással és a futással természetesen nincs gondja, a lovaglással és a vívással viszont akad. S utóbbiért nem is lelkesedik: "Ha úszásban rossz napod van, akkor mondjuk két másodperccel elmaradsz a legjobb időeredményedtől, és ez végül is nem olyan nagy katasztrófa. Ha viszont a vívást szúrod el, akkor háromszáz pontot is veszíthetsz" - említi a sportágban kétségkívül meglevő anomáliát.

Mint mondja, Pekingben szeretné kihozni magából a legtöbbet, és ugyanúgy élvezni akarja az olimpia forgatagát, mint 1996-ban, az első ötkarikás részvétele alkalmával. "Két héten keresztül az egész világ jelen van a földgolyó egyetlen pontján, ahol erre az időre tovatűnnek a politikai és a vallási ellentétek, és a játéktéren fair play szellemisége érvényesül. Az olimpia egy csodálatos ünnep!" - mondja Taormina szentimentálisan, egyszersmind megválaszolva azt is, miért is éri meg neki még most is heti húsz órát edzéseken sínylődni.

A Sheila Taormináról szóló cikkek jelentős részében az szerepel, hogy ő lesz az első, aki három különböző sportágban vett részt olimpián, de ez így nem teljesen igaz. Mást ne mondjunk, az 1896-os olimpián a magyar csapatból Tapavicza Momcsilló birkózásban, súlyemelésben és teniszben is indult, s akkor még jó néhányan voltak, akik több sportágban is szerencsét próbáltak. Az amerikai David Wallechinsky, az olimpiai játékok egyik legismertebb tudományos kutatója szerint az 1904-es St. Louis-i olimpián bizonyos Frank Kungler súlyemelésben, birkózásban és kötélhúzásban; 1908-ban, Londonban pedig Lee Talbott birkózásban, kötélhúzásban és három atlétikai számban, súlylökésben, diszkoszvetésben és kalapácsvetésben is versenyzett. Mindketten az Egyesült Államok versenyzői voltak. S a német származású Kungler ráadásul mindhárom sportágában érmes lett.

Taormina azonban abban a tekintetben mindenképpen úttörő, hogy ő négy különböző olimpián indul három sportágban, a nőknél pedig elvitathatatlan az elsősége.