Pár hete több olimpikonunk is igazi társat kapott egyedi kinézetű Seat Leon FR-ek személyében. A spanyolok egyik legsportosabb modelljének példányai a Planet Leasing illetve a Peking Klub jóvoltából kerültek sportolóinkhoz, így Balogh Gábor világbajnok öttusázónkhoz is, aki az alábbiakban szintén elmondja véleményét újdonsült paripájáról.

A Seat az utóbbi években nagyon elment a sportosság irányába. Ezt legjobban a Leon képviseli a jelenlegi kínálatban, így nem is véletlen, hogy a Planet Leasing és a Peking Klub választása erre a modellre esett, amikor sportolóinknak kellett autót választani. Mindezek tetejébe a Leonból is a második legsportosabb modellverziót, az FR-t választották. Ennek megfelelően a Leon igen vadul néz ki. A csak a legvégén meredekké váló, széles motorháztető hihetetlen temperamentumot ad a Leonnak. A kissé hátrafelé lejtő tető oldalról is biztosítja a sportos külsőt, míg a hátsóról ezt szinte el sem kell mondani, elég ránézni. Érdekes egyébként megnézni a lökhárító alsó betétjét, ami kicsit a diffúzoros külsőre hajaz, de persze ez ebben az esetben csak dizájnelem - annak viszont kitűnő. Újabban a sportos autók leginkább fekete, piros, kék vagy sárga színekben pompáznak. A fehér színű Leon választása tehát merész húzás, de nekem kifejezetten tetszik. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy valószínűleg a színes matricák feldobják az óriási fehér felületeket. Egy dolgot még kiemelnék a külsővel kapcsolatban, hiszen a felnik szintén nagyon ütősek. Azt nem mondanám, hogy kifinomult dizájnt kaptak, viszont kicsit nyers vonalaik - szerintem - pontosan passzolnak ehhez az autóhoz.

A Leon abból a szempontból meglepetést okoz beszálláskor, hogy valójában sokkal nagyobb benne a hely, mint amekkorának kívülről tűnik. Ha én a 185 centimmel beállítom a vezetőülést, akkor nyugodtan beülhetek magam mögé, mert elegendő a lábtér. A fejtér ugyan már nem ennyire gazdag, de igazából erre sem lehet panasz. Az ülések németesen kemények, így hosszabb távon is kényelmesnek tűnnek, bár 100 kilométernél többet egyhuzamban még nem mentünk vele. Ha visszaülünk előre, akkor a megszokott Seat-os műszerfallal találjuk magunkat szemben - legalábbis vonalait nézve. Ha ennél jobban szemügyre vesszük, akkor egyből megakad a szemünk az FR ismertetőjegyein. Az egyik FR-logo a fordulatszámmérőn látható, a másik a kifejezetten jófogású sportkormány alján, míg a harmadik a borzasztó ergonómikusan kialakított váltógombon.

Az ülések elöl is jók és kellő oldaltartást adnak ahhoz, amit ez az autó tud. A másik nagy előnye a Leonnak, hogy a vezetési pozíció tökéletesen beállítható. A kormányt négy irányban mozgatva szabhatjuk testre és igen tág határok között, szóval tényleg olyan, mint amit az ember elvár egy sportautótól. A kezelőszervek könnyen áttekinthtőek és ahogy kell, a fordulatszámmérő az igazán hangsúlyos műszer a vezetővel szemben - annak ellenére, hogy egy dízelmotoros autóról van szó!

A motortérben a Volkswagen Csoport 170 lóerős kétliteres dízelje dolgozik, ami hihetetlenül jó ebbe az autóba! Ugyan 1500-as fordulatig kicsit nyomatékszegény, de ez igazából elenyésző negatívum, hiszen ilyen fordulattal szinte csak elinduláskor megy az ember, ez az autó nem a finomkodásról szól. 350 Nm-es maximális nyomatéka hihetetlen dinamikát varázsol a vezető lába alá! Ha az ember lepadlózza, akkor 1900-as fordulat környékén úgy indul meg, mint akit hátba rúgtak! Ettől a pillanattól kezdve az embernek két kézzel kell markolnia a kormányt, mert a gyorsulás és a széles kerekek szednék ki a kezéből az autót. Ha a fordulatszámmérő eléri a piros tartományt, akkor egy pillanat alatt lehet feljebb váltani, a váltó ugyanis nagyon pontos és elég rövid utakon jár. Városban is nagyon dinamikusan lehet autózni vele, de igazából kanyargós vidéki utakon van igazán elemében a Leon FR. Mi leginkább városban jártunk a Leonnal és a kétliteres dízelmotor 8.4 literes átlagfogyasztást produkált, ami a teljesítményt nézve is nagyon jó, annak fényében pedig pláne, hogy az asszony 1.4-es 75 lovas Citroenje ugyanennyit eszik!

A kanyargós utakra visszatérve: nagyon eltalálták a sportfutóművet. Az autó súlypontja eleve alacsonyan van, ráadásul nagyon nehéz a legdurvább kanyarban is zavarba hozni az autót. Talán a kocsi hosszú orra miatt, de azt vártam, hogy enyhén tolja majd az orrát a kanyarokban, de kellemesen kellett csalódnom, ugyanis teljesen semlegesen viselkedik még egy vadul teljesített körforgalomban is. A sportfutómű hátránya egyedül annyi, hogy keménysége miatt a megszokottnál többször üt a pesti utakon, de ez valójában nem is az autó hibája, hanem a "kitűnő" minőségű utaké. Ha viszont vidéki kis utakon jár az ember, akkor hihetetlen élményt nyújt ez az autó! Nagyszerű társ, akire a legdurvább helyzetekben is lehet számítani.

A Planet Leasingnél olimpikonjaink kényelmére is gondoltak, ugyanis a kormányról vezérelhető CD-s rádiótól elkezdve a tempomaton át, az automata légkongiig minden benne van az FR-ben, amire az embernek normális igények esetén szüksége lehet.

Balogh Gábor világbajnok öttusázónknak a Seat Leon FR 2.0 PD TDi az első dízelautója és nagyon meg van vele elégedve:

- Nekem ez az első dízelkocsim és annyira meggyőzött, hogy váltani fogok. A jövőben már csak dízelautót fogok venni, ha szükségem lesz rá. A Leon nagyon tetszik kívül-belül és hihetetlenül jól megy! Az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy alig fogyaszt valamit, hiszen én 7.1 literrel eljárok vele. A mérete nekem abszolút tökéletes, kényelmesen el lehet férni benne és a csomagtartóban még a vívótáskám is elfér, ami nekem fontos szempont. Mindössze egy bajom van vele - ami esetemben egy autónál ritka, mert több szokott lenni. Arról van szó, hogy egy sportautótól én keményebb kormányt várnék, vagyis szerintem kicsit túlzott a szervorásegítés. Emiatt nem lehet úgy "bedobálni" a kanyarokba a kocsit, ahogy korábbi sportautóim esetében. De hangsúlyozom, ez az autó egészét nézve egy teljesen elenyésző dolog. Szóval én nagyon megszerettem a Leon FR-t, a dízel pedig különösen kellemes meglepetést jelent számomra - válaszolta kérdésünkre Gábor.

Az autó ára 6 186 200 forint, ami bizton állíthatjuk: ezért a verdáért abszolút nem sok...