Gyenesei Leila élete a sport: triatlonozott, síelt, öttusázik. Ugyanakkor igazi nő: 180 cm magas, és 60 kilós, a ruhásszekrényét pedig bármelyik nő irigyelheti. Főzni ugyan még nem tanult meg, de mire megtalálja élete párját, talán ez is sikerül majd.

Fotó: Tumbász Hédi

Hercegnőként pózol egy fotózáson, olyan természetesen, hogy profi modellnek nézné az ember. De legalábbis báli ruhás Hamupipőkének, aki után egy egész csapatnyi herceg loholna örömmel az üvegcipővel. Igaz, a vállalkozóknak elég gyorsnak kell lenniük, hiszen Gyenesi Leila több sportágban is sikeres, öttusázóként és sífutóként is megjárta már az olimpiát.

Mi volt rajtad utoljára, mikor valahol elegánsan kellett megjelenned?

- Egy esküvőn voltam vendég, ahol egy „kis fekete ruhát" viseltem, ezüstszínű, kristályokkal díszített cipővel és hozzá illő táskával. Nem jövök zavarba, ha meg kell jelennem, nagyon sok szép ruhám van, van miből válogatni. Emellett vásárolni is nagyon szeretek, néha talán többet is szánok erre, mint az ésszerű. De mit csináljak, tényleg szeretem a szép ruhákat. Volt egy olyan fotózás, ahol, szebbnél szebb báli ruhákat viseltem, azt is nagyon élveztem, mivel ez a „hercegnős vonal" nagyon közel áll hozzám. Még a becenevem is az, hogy Leila Hercegnő - bár ebben a Csillagok Háborúja hercegnője is ludas.

Mikor sminkeltél utoljára?

Fotó: Meggyesi Bálint

- Rendszeresen sminkelek, mert úgy gondolom, hogy még egy szép arc is sokkal dekoratívabb ha az alkalomnak megfelelően festik ki. De bevállalós vagyok a sminkben is, előfordult már, hogy fekete füstös szemmel jelentem meg, máskor viszont a visszafogottságra helyezem a hangsúlyt. A sminkelés technikáját anyától tanultam meg, vagy inkább lestem el, hiszen kiskoromtól kezdve figyeltem, ahogy a tükör előtt áll és szépítkezik. De azt, hogy mi áll jól, már magam kísérleteztem ki, illetve van egy sminkes barátnőm, aki sok jó tanácsot adott már.

 Mit főztél utoljára?

- Hát, ha ez is a nőiességhez tartozik, akkor én itt csúnyán megbuktam, mint nő! Töredelmesen bevallom, nem vagyok az klasszikus házi tündér. Arra se nagyon emlékszem, hogy mikor főztem, azt pedig végképp nem tudom, hogy mit, de talán bolognait, mert azt enni is szeretem. Az az igazság, hogy az édesanyám remekül főz, úgy érzem, ha megpróbálnám sem tudnám produkálni azt az íz világot, amit ő varázsol. De nem is voltam soha rászorulva, hogy magamra főzzek. Nem is tudom elképzelni, hogy két edzés között elszaladjak bevásárolni, a másik két edzés között, pedig megfőzzek. Viszont bevállalós vagyok a kaják tekintetében is; ha valahová elutazom, rendszerint megkóstolom a helyi konyhát. Jó, nem mindent, a kígyót mondjuk nem szeretném megkótolni.

Fotó: Farkas József

Milyen filmet láttál utoljára?

- A G-Force, Rágcsávók című filmet. Az ilyen családi vígjátékokat nagyon szeretem, a nővérem gyerekeit szoktam elvinni rájuk. Ezen kívül romantikus filmeket nézek meg, esetleg egy-egy drámát, de az én lelkivilágomba a krimik, vagy mondjuk a horrorfilmek nem férnek bele. Nem azért megyek moziba, hogy féljek, hanem azért, hogy szórakozzak.

Volt-e valaha civil pasid?

- Volt civil pasim is, és jártam sportolóval is. Nem tudom megmondani, hogy mi az, ami igazán jó nekem, mert még nem találtam még rá életem párjára. Az biztos, hogy a sportolók se tökéletesek, de a „civilek" nehezebben értik meg, mit jelent sportolónak lenni