A hírvívő küzdelméről szól az öttusa. Lovon indul, harcba bocsájtozik pisztollyal majd párbajtőrrel, úszva rázza le üldözőit, végül erejével teljesen elkészülve befut a sajátjaihoz. Ezek külön-külön is óriási teljesítmények, éppen ezért mondják a sportok királyának a modern pentathlont, illetve azt a versenyzőt, aki mindezt egyhuzamban végigcsinálja. A magyar ember pedig alkalmas az efféle virtusokra. Éppen ezért szép számmal akadt öttusázásunk elmúlt évtizedeiben kiemlkedő egyéniség. Ki ne emlékezne a Benedek, Szondy, Kovácsi, vagy a Martinek, Mizsér, Fábián aranycsapatra, Móna Istvánra, Török Ferencre, Nagy Imrére, Néneth Ferencre, Vörös Zsuzsára, vagy az utolérhetetlen, háromszoros olimpiai bajnok Balczó Andrásra?
Aki még csak, és ezt a csakot igazán tessék idézőjelben érteni, világ-, és Európa-bajnok, Horváth Viktor, az belépésre várva toporog a halhatatlanok csarnoka előtt. A harmincéves bajnok egész élete az öttusában telt. Szót ért az idegen lovakkal is, ájulásig futja magát a befejező versenyszámban. Neki fölemelő élmény a magyar himnusz hallgatása akkor is, amikor nem ő áll a dobogó tetején, hanem televízióból látja az eredményhirdetést. Büszke a magyar sportolók sikerére.
Horváth Viktor ma a világranglista élén áll, de a nyári pekingi olimpiai részvételért még meg kell küzdenie, mivel a magyar öttusa nagyon erős, sok csillaga van ennek a sportágnak idehaza. Kisfia, Roland talán ugyancsak sportoló lesz, de az apa nem erőlteti. Ha a fiúnak fontos a többiekkel való foci, és a vidámság, élje át ezeket.
Hallgassa meg!
|
