Részlet a ma este bemutatásra kerülő könyvből. Vörös Zsuzsanna Athénról:

A sors olyan forgatókönyvet írt, amilyent csak Hollywoodban szoktak kitalálni. Csilla megszúrt, ám a végén mégis én lettem az olimpiai bajnok. Így a legszebb! Pedig - ahogy később mesélték - nagyon hitt abban az asszóban. Afféle kabalának tekintette, hogy engem legyőzzön. Ebben nem látok semmi rosszat. Mindenki úgy küzd a győzelemért - a sportszerűség keretein belül -, ahogyan tud, ahogyan jónak látja. (...) Rohanás az uszodába. Sikerül egyre inkább csak a lényegre koncentrálnom. Magamra és a versenyre. Viszont nagyon fáradt vagyok. Soha nem éreztem még magam ennyire gyengének, ilyen erőtlennek. És megint fejbe vág a hőség is. Háromezer néző a katlanban, alig kapok levegőt. Már a parton ég a tüdőm. El sem tudom képzelni, hogyan csápolom majd végig a 200 métert. Az uszodai váróban, az indítás előtt a szó szoros értelmében összeroskadok. Úristen! Mikor lesz már vége ennek a napnak. Nem bírom! (...) A lovaspályán próbálom rövid száron tartani a lovat, talán túlságosan is. Az első akadály jó, nagyon magasan visszük. Aztán a másodikat leveri. Nem ijedek meg. Nincs bennem semmi pánik. A nyolcast is verjük, de ez még bőven belefér. Ez már legalább dobogó, gondolom boldogan. De jönnek a mieink, ugranak a nyakamba. Egymás szavába vágva mondják, hogy 31 másodperc előnyöm van, innen nem lehet kikapni. Megyek masszíroztatni, de nem hagy nyugodni a kisördög. Jó ez a 31 másodperc, de még jobb lenne a 41! Az aztán tényleg tuti. És már jön is valaki lihegve. Elszámolták, mondja, valóban 41 másodperc az előnyöm. Ma velünk vannak az égiek. Mögöttem a nagyon jól futó, brit Georgina Harland, de ezt még ő sem képes ledolgozni. Győztem! Egy gond van csak. A futás a lovaspályán zajlik, elég girbegurba a terep, nehogy elessek. Csak nem lehetek ennyire szerencsétlen! Ráadásul a pályát sem tudtam bejárni. Pedig nem szeretek beleszaladni az ismeretlenbe. Az rendben, hogy én futok elsőnek, de merre?! Nem jó a véletlenre bízni semmit. Rajt! Már bajnok vagyok, nem is kell megszakadnom ezen a 3000 méteren. Mégsem tudok még örülni, csak kimondhatatlan fáradtságot érzek, semmi mást. Ha kell, kifutom magam. Ha nem, akkor nem szakadok meg. Nem is tudnám, mert már így is teljesen ki vagyok. Komlódy Zsolt magyarázza, hogy adja majd a zászlót. Jó. Tartja a szavát, már a kezemben a zászló. Nagyon jó érzés, csak lenne már vége! Még ötven méter, még harminc. Nem igaz! Olyan, mintha messzebb vinnék a célszalagot. Vége! Nem lehet igaz: vége! Eredményhirdetés.

Kulcsár Antal mesteredző 30 éve foglalkozik edzőként az Alba Volán öttusázóival. Aktív versenyzőként voltak jó eredményei, de nem olyan kiemelkedőek, mint amelyeket tanítványaival elért. Mint mondta: Mindig is maximalista voltam, az eredmények pedig folyamatosan jöttek. Kulcsár mester nem csupán szakedzőként végezte kiválóan a munkáját, hanem közösséget is teremtett maga körül, s ez képezte talán a fő erejüket. Sok év telt el addig, amíg a jelenlegi stáb kialakult. De hiába, ez az élet rendje, a valamikor aktív versenyzőknek bele kellett öregedniük abba a korba, amikor egy másfajta alkotás veszi kezdetét. És mivel korábban jól ismertük egymást, könnnyen ment a szakmai és az egyéb programok szervezése, kivitelezése. A nagy kérdés, ami mindenkit izgathat: mi a sikereik titka? A siker utáni vágy, a siker érdekében végzett munka egyben meghívást is jelent a célterület felé. És ez a kölcsönös vonzás hittel kell, hogy párosuljon. - összegzett emígy Kulcsár Antal.