Székesfehérvár - Máthé Vivien felemás évet tudhat maga mögött. Voltak sikeres versenyei, és kevésbé örömteliek egyaránt, ám a várt nagy kirobbanás nem következett be. De szerencsére esélye van arra, hogy induljon Pekingben. 2007.10.31

Jól emlékszem Máthé Vivien ifjú korára, amikor fiatalos lendületével, mindent akaró önbizalmával az egész világot akarta. Tény, világ- és Európa-bajnok lett váltóban, de a nagy egyéni sikerre még várnia kell. Máthé Vivien immár idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb lett. Ha öt éve megkérdeztem volna tőle, hogy megnyeri-e az olimpiát, biztos, hogy rávágta volna: igen! Most esélye van arra, hogy a pontverseny alapján ott legyen Pekingben, de persze nem vetette el annak lehetőségét, hogy a még előtte álló versenyeken egyéniben kvalifikálja magát. Mivel Vivien higgadtabb, mint ifjúkori maga, ezért csak azt kérdeztem tőle: kijut az olmipiára?

- Nagyon szeretnék. Igaz, már Athén esetében is ezt terveztem, de akkor másképp alakult az életem. Utána meg jött egy mélyrepülés a részemről, majd egy betegség, ráadásul rengeteg negatív élmény ért, így érthető, hogy az önbizalmam fokozatosan párolgott, márpedig anélkül nehéz sikert elérni. Szerencsére sokan segítettek - Tóth István, a sportklub társelnöke és felesége.  Kulcsár Antal, és valamennyi edzőm, sportbarátom -, így újra megerősödtem, ismét buzog bennem a hajdani fiatalos lendület. Idén volt néhány jó versenyem, és a pekingi előolimpia felért egy rakomány Red Bullal, szárnyakat adott. Persze, elsősorban saját jogon szeretnék kijutni, mondjuk a pesti világbajnokságon, de ha akkor nem, a ranglistáról sikerrel járhatok, négy VK-viadal áll majd ehhez jövőre a rendelkezésemre.

- Tehetséges, sokra hivatott. A kishitűséget jelenti, hogy elsősorban a ranglista felé kacsintgat...?

- Az önbizalommal nincsen baj, inkább a realitás súgja a valóságot. Persze, érhetek el nagy eredményt, de ehhez kell egy olyan nap, amikor minden összejön. Az öttusa már csak ilyen, a tudás mellé kell jó adag szerencse is.

- Furcsa volt látni, hogy ijedt kisgyerekké vált a vb-n, amikor baj volt a pisztolyával...

- Ez a korral jár együtt, hiszen ahogy múlik az idő, az ember önmagának és másoknak is bizonyítani akar. Előbb-utóbb kifutok az időből, egyre kevesebb versenyem lesz, ezzel arányosan egyre inkább hajszolom a nagy eredményt. És ez ilyen esetet eredményezhet, mint Berlinben, amikor egészen kicsi lány lettem a pisztolyom gondjai miatt.

- A munka, vagy a szerencse döntheti el a sorsát?

- Kell egy sikeres, sérülésmentes felkészülés, ebben az edzőim partnerek. Ha ez megvan, meg kell mindent tennem az öt számban ahhoz, hogy a szerencse is kézen fogjon.

- Egy kérdés, mint rég: ha kijut, megnyeri az olimpiát...?

- Régen habozás nélkül rávágtam volna: igen! Ma, korosabban azt mondom: ki szeretnék, jutni, meg szeretném nyerni, és remélem, a végén ez valósággá válik...