- Az influenza olyan csúnyán levett a lábamról és annyira legyengített, hogy négy napig ki sem mozdultam a lakásomból - kezdte Balogh, aki nagyon bánta, hogy nem utazhatott el Angliába, mert ezen a rangos versenyen egyszer már győzni tudott. - Még szerencse, hogy utólag elfogadták a nevezésemet a madridi viadalra, még inkább az, hogy meglepően gyorsan tudtam visszakapaszkodni arra a szintre, ahol a betegségem előtt voltam.

 - A pekingi esélyesek közül többen is ott voltak a madridi mezőnyben, ez is emeli a siker értékét.
- Ez volt az évad eddigi legrangosabb versenye, harmincnál is több ország képviseltette magát, és a mezőny nem csak nagy, hanem "sűrű" is volt az olimpiai kvótát megszerzett öttusázók jelenlétének köszönhetően. Büszke vagyok arra, hogy mindkét napon kiegyensúlyozottam szerepeltem, de számomra idén minden verseny és minden edzésnap csak egy  dologról szól: az olimpiáról. Úgy is mondhatom, hogy a magasságot ott szeretném átvinni, a többi próbatétel kimenetele, függetlenül attól, hogy nyerek, vagy csak a 28. helyen végzek, mellékes a számomra. Igazából csak az érdekel, hogy miként haladok előre. Idén mindenben a magam szabta mércének akarok megfelelni.

 - A közelgő budapesti világbajnokságon sem zavarna, ha csupán a 28. helyen zárnál?
 - A vb lesz a következő, egyben az utolsó szereplésem az olimpia előtt, és ha az eddigi eredményeim még nem voltak kellőképpen meggyőzőek, ott is azon leszek, hogy pekingi csapattagságom jogossága megkérdőjelezhetetlenné váljon. Most két napot pihenek, aztán folytatom a felkészülést. Teljes erőmből, mert csak ennek van értelme. Komoly terveim vannak.